Mesterek és tanítványok

A „Mosolyalkotóház” olyan faipari kisüzem, amely mind hobbikedvelőknek, mind vállalkozóknak helyet és alkalmat biztosít arra, hogy a legkorszerűbb asztalosszerszámok és berendezések használatával, komoly asztalosmesteri, szakoktatói szakértelem támogatásával alkotó tevékenységet végezhessenek.

Kezdeményezésünk valóban mosolyt varázsol az ott tevékenykedők arcára és mindazokéra, akik az ott folyó kreatív alkotótevékenység eredményét élvezik a mindennapokban. Cikksorozatunkban szeretnénk bemutatni az ott folyó tevékenység hátterét és kedvet ébreszteni hozzá mindazokban, akik inspirációt éreznek hasonló közösségi életben való részvételhez.

____________________

Ha átfogó képet szeretnénk kapni mesterek és tanítványok kapcsolatáról a történelem folyamán, legjobb, ha a kezdetekig tekintünk vissza.

Az őskori ember saját maga készítette el különböző eszközeit, amelyek az élethez szükségesek voltak. Nem voltak mesterei, az élet tanította meg az eszközkészítésre. Ő maga viszont kitűnhetett társai közül, ha valamely eszköz elkészítésében, díszítésében szebbet, jobbat, kiválóbbat alkotott.

Bizonyára már ekkor elkezdődött a tanulás folyamata, a munkafolyamatok ellesése, de ebből az időből nemcsak írásos emlékek, de “mesterjeggyel” megjelölt tárgyak sem maradtak fenn, hiszen még a “szakmák” sem alakultak ki. Az emberi civilizáció újabb állomása az az időszak, amikor a mesterségről mint kialakult, elkülönült és az ember igényeinek kielégítését szolgáló tevékenységről, vagyis kézművességről, iparról beszélhetünk. Az ősember egyedi eszközöket hozott létre a környezetében talált megmunkálható anyagokból: fából, csontból, bőrből, kőből, agyagból, fémekből stb.

Az ókori civilizáció tudott már felmutatni olyan “alkotásokat”, amelyek az anyag megmunkálásának magasabb fokáról tanúskodnak. Ebben a korban már kellett, hogy legyenek mesterek és tanítványok, hiszen nem mindenki foglalkozott mindazzal a tevékenységgel, amivel a legkülönfélébb igényeit ki tudta elégíteni.

Különváltak – és mesteremberek irányítása alá kerültek – a különböző  foglalkozások. Kialakultak a “műhelyek”, ahol a természetben megismert anyagok megmunkálása az azokat legjobban ismerő egyének kezébe kerültek.

Az ókori világ társadalommá szerveződött népei ismerték és magas fokon művelték a kézműves ipart, bár az antik Görögország rabszolgákkal végeztette el az anyag megmunkálásával járó műveleteket, ideértve akár a szoborfaragást is. Bár szükség volt mindarra, amit az iparosok előállítottak, mégis alantas munkának tekintették. Azt, hogy kialakult a mester és tanítvány viszony már az ókorban, azt az egyes műhelyek termékeinek sajátosságai mutatják, amelyek minden más műhelytől megkülönböztethető termékeket bocsájtottak ki.

Az ókori római birodalomban hasonló volt a helyzet: a háborúkban szerzett rabszolgák végezték a kézműves munkákat és egy mesterséget jól művelő rabszolga igen nagy hasznot hajthatott gazdájának.

Ugyanakkor a római polgárjoggal rendelkező szabad polgárok is nyitottak kézműves műhelyeket és átadták tudásukat a fiatalabb nemzedéknek. A rómaiak nem voltak érdekeltek gépek készítésében, mert a sok rabszolga és iparos műhely mindent előállított egyedi termékként. Ily módon a rómaiaknál sosem alakult ki nagyipari termelés, csak egy-egy iparágban – mint pl. a kerámia készítés – létezett bizonyos “tömegtermelés”. A kerámia értékesebb fajtáit kereskedelmi célokra, nagy mennyiségben állították elő, így kialakultak ezek a kiváló műhelyek, amelyek már a tulajdonos nevének “pecsétjével” is ellátták a termékeket, így a birodalom határain túljutott árut azonosítani lehet a mai napig is (régészeti leleteken). Ezek az ókori vállalkozók és családjaik a társadalmi ranglétrán is emelkedtek, köztisztségekre is eljutottak.

A római köztársaság utolsó századára már számos kézműves foglalkozás különült el. A társadalom igényeinek növekedésével képzett kézművesek munkájára volt szükség. Római polgárjoggal rendelkező nagybirtokosok pénze, tőkéje kellett ahhoz, hogy az igényeket ki lehessen elégíteni.

Ezek a műhelyek mind családi vállalkozások maradtak, sok-sok rabszolgával vagy szabadosok kézi erejével. A termékeken megjelent a “bélyeg”, az egyes műhelyek megkülönböztető pecsétje.

A római korhoz fűződik a cégér megjelenése kocsmákon, fogadókon.

A mester és tanítványa viszonylat bemutatását folytatjuk.

A Mosolyalkotóház Kft. környezetbarát és szociálisan érzékeny projektje a Széchenyi 2020 GINOP-5.1.7-17-2019-00240 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, „Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése” című projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Gyakorlóműhely

(X)